Az egykori klasszis, a kézilabdázó Horváth Gábor 70 éves. Az Építők nagy közönségkedvence, világbajnoki ezüstérmes, kétszeres bajnok és kupagyőztes, aki 170-szer szerepelt a nemzeti válogatottban. És a klub egyik legfontosabb mérkőzésének elvesztése után elsírta magát az öltözőben.
Horváth Gábor a három év múlva 50 éves világhírű klub egyetlen olyan alapító tagja és játékosa, aki Veszprém szülötteként a megyei bajnokságból indulva jutott a legmagasabb osztályba. Tagja volt az Építők első két kupa- és bajnoki győzelmének is. Magyarországon csak Veszprém mezben kézilabdázott. Ausztriában a Krems együttesét erősítette.
Sok évtizedes barátság a miénk. Annyira imádtam a játékát, hogy annak idején egy cikkemben elneveztem a kézilabdázás Albertjének. Erre azt mondta, ne írjak ilyeneket, mert „a csapattársaim még azt hiszik, hogy megvettelek”. Jókedvűen idéztük fel ezt a kedves kis történetet is, a szokásos reggeli kávézás során, a kerek évforduló napján.
Egyszerűen lenyűgöző volt, amit kézilabdázásból bemutatott a pályán, technikailag és taktikailag is. Bár jobbszélső volt a posztja, ha a helyzet megkívánta, játszott irányítót, de még beállót is. A kapusoknak boka mellé pattintott büntetői védhetetlenek voltak. Ahogy a cunderből csavart góljai is. Bartalos Béla világválogatott kapus segítségével fejlesztette világszínvonalúra ezt a bravúrt. Akik láttuk, soha nem feledjük, amikor Végh József kínaira feltett labdáját fejjel küldte kapura, ami a felső lécen csattant a Délép elleni kupameccsen. A szurkolók vastapssal jutalmazták a kreatív, addig sohasem látott megoldást a Március 15. utcai sportcsarnokban.
A Jampi néven is szólított és ismert korábbi klasszis azt mondja, hogy felemelő érzés volt az első labdapattintástól eljutni oda, hogy a csapat alapító tagja lehetett. Felépíteni közösen valamit a nulláról indulva. Majd megérkezni az első magyar kupa- és bajnoki győzelemig, utána ezt megismételni. Mert igaz a mondás, amely szerint az elért sikert nehezebb megvédeni, mint azt megnyerni.
Horváth Gabi kissé szórakozott, ezért néha frissítenem kell az emlékezetét. Például nehogy elfelejtsen eljönni a hamarosan esedékes, negyven éve történt, évfordulós összejövetelre, ahol az első Magyar Népköztársasági Kupa megnyerésére emlékezhetnek a játékostársakkal, edzőkkel, klubvezetőkkel. A Tatabánya legyőzésével került aranyérem a játékosok nyakába a bányászvárosban.
– Velük kapcsolatosan vannak rossz emlékem is – nézett vissza a múltba Horváth Gábor. – Ha legyőzzük őket hazai pályán, akkor megszerezzük az első bajnoki aranyérmünket is. De ha kikapunk, Marosi Laciék nyernek. Én és a Gyuresz (Gyurka János – a szerző) nem lőttünk egy gólt sem azon a sorsdöntő összecsapáson. Ez is a kudarc egyik oka volt, amit érthetően nagyon nehezen viseltek el a fantasztikus szurkolóink. Viszont heteseket kiharcoltam, amit a többiek meg kihagytak – élcelődött a születésnapos ünnepelt, majd maga elé nézve hozzátette, hogy akkor bizony a meccs után elsírta magát az öltözőben.
Öntudatos, vagány srác volt Veszprém ünnepelt sportolója, akit a svájci világbajnoki ezüstérem megnyerése után, 1986-ban az év kézilabdázójának is megválasztottak. Volt idő, amikor a megyeszékhely ikonikus szórakozóhelyén, a húszemeletes tetőbárjában dolgozott liftesként. Ezért nem tudott időben a Dunaújvárosba induló csapat buszára felszállni. Bérelt kocsival ment utánuk, mert imádott kézilabdázni. Amikor Kiss Szilárd edző le akarta cserélni, szólt a mesternek, hogy ő bizony nem megy le, mert fizetett azért, hogy játszhasson. Hasonló történt a Presov elleni tornán is, ahol Kaló Sándor jelezte neki, hogy csere van, jöjjön le, mert nem lőtt addig gólt. A játékos bólintott, hogy jó, majd még két támadásra a pályán maradt, aztán a gólja után lesétált.
Horváth Gábor mindig hű maradt az Építőkhöz. Az ingatlanfejlesztésekben érdekelt üzletember a lehetőségeihez mérten sokszor anyagilag is támogatta a nevelő klubját. Volt elnökségi tag. Az ő javaslatára hozták Veszprémbe edzőnek Joósz Attilát, aki Kremsben volt mestere. De a másik, legsikeresebb magyar szövetségi kapitány, Mocsai Lajos szerződtetésében is ötletgazda volt.
A 70 éves Horváth Gábor játékos múltja feltétlen példa a fiataloknak. Jelzésértékű, hogy tősgyökeres veszprémiként, a legalacsonyabb osztályból is elérhető a bajnoki cím, a kupasiker és a világbajnoki ezüstérem. Figyelemmel kíséri a csapat eredményeit, noha a klub egyik legnagyobb ikonját néhányszor megbántották, megalázták az anyaegyesületénél. A csapat Bajnokok Ligája győzelemének is örülne.
Vezető képünkön Horváth Gábor. Forrás: jochapress.hu