A Dunántúl legmagasabb épületének szánták, hármat terveztek, szerencsére csak a Huszas maradt, ahogy a helyi köznyelv nevezi Veszprém belvárosának fekete-fehér tornyát.
Mindegy, hogy milyen ronda, megszoktuk. Hiányozna – válaszolták tíz éve a megyeszékhely lakói a műegyetemisták kérdésére, miszerint a pécsi toronyházhoz hasonlóan lebontsák-e a monstrumot. Évtizedekig iránytűként szolgált a turistáknak és a város körüli utakon közlekedőknek is. Több milliárd forintos eltűntetésére persze pénz sincs, egy ideig még meghatározó képe a királynék városának.
Ősi központját, a középkori várat hivatott legyőzni a megye akkori vezetői szerint, a szocializmus erejét kívánták igazolni. Nemcsak itt, a Bakony lábánál, hanem szerte az országban Gyöngyöstől Zalaegerszegig, Pécstől Nyíregyházáig vetélkedtek a pártvezetők, kié lesz a legmagasabb panelház, amit akkoriban a nagyváros szimbólumának gondoltak.
Veszprémben ráadásul kapóra jött a városrendezés, lebontották a régi házakat, az újaknál megváltoztatták a vár irányába futó utcák és teraszos kertek évszázados rendjét, aminek elsősorban nem a panoráma volt a lényege, a rálátás a püspöki épületekre és a Bakonyra.
Sokkal fontosabb volt, hogy a hegyek közül betörő északnyugati szél ne támadja meg a házakat, hanem fusson az utcákon, mint egy szélcsatornán. Ezt a hetvenes évek elején a tervezők figyelmen kívül hagyták, így jött létre a leghuzatosabb magyar belváros, így szenvednek a Huszas lakói a huzattól. Sőt, öt éve a szélvihar üvegtáblákat rongált meg életveszélyesen.
A magassági verseny első körében 15 emelet is elég lett volna, de az egyeztetések során 24-re kellett növelni a dobogós hely megőrzéséhez. A hadügy azonban keresztülhúzta a fényes terveket, állítólag a repülőtérre simán rá lehetett volna látni az épület legfelsőbb szintjéről. Ráadásul az alapok építése közben szembesültek a talaj valódi tulajdonságaival. Végül a hatóságok 19-re adták meg az engedélyt. Az eredeti terv szerint három toronyházat építettek volna, ám az elsőnél felmerülő problémák elriasztották a vezetőket a további húszemeletesek építésétől.
A Huszas egyes források szerint 30 méteres alapokon, mások szerint 5,2 mély alapon és 16 vasbeton oszlopon áll. 62 méterre nyúlik fel a Márton István tervezte épület (munkájával oly mértékben volt elégedett a pártvezérkar, hogy a Jutasi úti lakótelep kialakításával is megbízták). 1975-ben készült el magyar szabadalmú technológia alapján. Kezdetben ingyenesen osztott, úgynevezett tanácsi lakásokat utaltak ki elsősorban prominens személyeknek: az akkori egyetemi rektornak, a későbbi tanácselnöknek, a Jászai-díjas színésznek, Szoboszlai Sándornak. A 128 lakás felett egy évtizeden át Tető-Bár, későbbi nevén Panoráma presszó működött. 1984-ben helyére költözött a Veszprémi Városi Televízió, majd a Méz Rádió. Később társasházzá alakították, ma elsősorban befektetésnek számít.
Jelenleg részben üres, noha az EKF-pályázat több projektben is foglalkozott a Huszassal. Terveik külső-belső megújulásról is szóltak. A külső átalakulást a fényfestés jelentette, színek feledtették a fekete-fehér kockákat. A belső terek újragondolásának fókuszában a lakóközösség segítését gondolták. Azt tervezték, hogy az üres lakásokból belső agórákat alakítanak ki, ahol különféle programokat, előadásokat szerveznek. Tervezték a legfelső emelet közösségi térré szervezését egyedi művészeti kiállítótérként, de megvalósulásukról a Huszasban élők nem tudnak.
Úgy tűnik, egy jó darabig még a nagyzási hóbortok mementója marad, a szakemberek szerint statikailag annyira jól megcsinálták, hogy állítólag szétrobbantani se lehetne.
Vezető képünk: A veszprémi Huszas a nagyzási hóbortok mementója. Fotó: építészfórum
