Olimpiai aranyérmet nyert cukrászati artisztikában Steierlein-Reichert Míra a stuttgarti kulináris olimpián. A veszprémi Kokó cukrászda cukrásza abszolút univerzális, mai témát jelenített meg: Noé bárkája a mai „elrontott” és beszennyezett környezetben.
„Legközelebb kiteszünk az autóra egy tanulóvezetőt jelző T betűt” – mondja nevetve Pintér Zsolt, a Kokó cukrászda vezetője, akit a hazafele vezető úton autózva, Bécs környékén értünk utol telefonon hétfő este. A verseny nagy izgalma, kimerültsége és öröme után ugyanis nem kis feladat az sem, hogy a mintegy harminckilós, hihetetlen alapossággal kidolgozott díjnyertes műalkotást még épségben haza is kell szállítani.
No, de ne szaladjunk ennyire előre. A kulináris olimpia a világ legrégebbi, legnagyobb és legváltozatosabb nemzetközi konyhaművészeti versenye, ahol csaknem hetven ország versenyzői – köztük sok-sok magyar is – cukrászok, szakácsok mutatták be tudásukat. Steierlein-Reichert Míra neve nem ismeretlen a nagyközönség előtt, hisz más világversenyen is bizonyított már ehető műalkotásaival. Az „ehető” egyébként kulcsszó a kulináris olimpia kritériumai között, hiszen a kreativitás, a tűpontos kidolgozás, a témaválasztás, az 1×1×1 méter méretű kiterjedés mellett alapvető követelmény, hogy az alkotás minden részletének ehető anyagból kell készülnie.
– Fontos, hogy olyan legyen a téma, amit szívesen elkészítek, de Zsolttal sokat ötleteltünk rajta közösen, hogy mi legyen, mi az, ami minél szélesebb körben befogadható és univerzális – mesélt a témaválasztásról Míra. Ezzel együtt a nemzetközi felhozatalban a kocsmajelenettől a távol-keleti harcművészeti megjelenítésen át a nagyon részletes emberalakig sok minden szerepelt a versenyzőtársaknál.
Míra – két kisgyerek mellett – nagyjából két hónapon át dolgozott Noé bárkáján, de mint ahogy egyöntetűen megjegyezték: ezt befejezni nem, csak abbahagyni lehet. Hisz tökéletesíteni mindig lehetne még rajta. A használt anyagok között a puffasztott rizstől a cukorbevonón, modellcsokin át a karamellig sok minden szerepelt, és az is szempont volt, hogy ne legyen túlságosan nehéz a mű, hisz szállítani, cipelni, lifteztetni kellett.
A hihetetlenül alapos és kritikus nemzetközi zsűri mindenesetre úgy tűnik, sok hibát nem talált benne, hisz azzal együtt, hogy még a kipakolást és minden mozdulatot is árgus szemekkel figyeltek, Míra munkáját a legfényesebb éremmel jutalmazták. Azt már nevetve, de félig (vagy talán teljesen) komolyan jegyezték meg: minden más színű érem keserű lett volna.
Míra egy fantasztikus tehetség, s mint ahogy Zsolt fogalmazott: ha már egy ilyen tehetséggel hozta össze a sors, mint Míra, akit nemcsak a munkájával, hanem emberileg is elismer, őt is előreviszi, motiválja, ezért fontosnak tartja, hogy ne zárja kalitkába, hanem támogassa mindenben.
S hogy mi jön ezután? Persze, először a pihenés, de úgy vélik: a témát nem lehet erőltetni. Amikor jön az ihlet, valami szívből jövő ötlet, akkor azt majd megvalósítják.
Addig is, az olimpiai aranyérmes művet megtekinthetik majd a veszprémi Kokó cukrászdában. A kulináris olimpián egyébként több magyar érem is született.
A vezető képen: Steierlein-Reichert Míra az aranyérmes Noé bárkája tortájával