Hűséges olvasónktól búcsúzunk dr. Papp Sándor, a Veszprémi Egyetem professor emeritusa, a kémiai tudományok doktora személyében. Rendszeresen olvasta a lapunkat, telefonon reagált a cikkeinkre, dicsért és udvariasan vitatkozott. Minden témakörben otthon volt, legyen az természettudomány, környezetvédelem, irodalom, zene.
Hiányolta, ha köztudott okokból online magazinunkból kimaradtak időszakok. A szélesen tájékozott, utolsó reneszánsz emberek egyikét, a szó nemes értelmében vett európait gyászoljuk. 88 évet élt. Dr. Papp Sándor gondolatai itt maradnak velünk.
Tudtuk, hogy nagyon beteg, halála mégis nehezen elképzelhető, hiszen pár hónappal ezelőtt, júniusban még beszélgettünk vele, utána hirtelen eltűnt. Kiderült, kórházba került és szervezete már nem tudott megküzdeni a betegséggel. Hiába hívtuk, örökre néma marad a telefonja.
Végtelenül nagy tudása mellett rendíthetetlen udvariasság jellemezte Papp Sándort, úriember volt. Soha nem felejtett el engem is üdvözölni, ha férjemmel beszélgettek telefonon: Gabriella asszony. Rajta kívül senki nem szólított így. Üdítő volt vele véleményt cserélni, akár csak pár szóban is, mert idős kora ellenére képes volt a világ jelenségeire folyamatosan reagálni. „Titanic-szindróma. Kis világi eszkatológia” a címe 2010-ben megjelent könyvének, amelyben a globalizáció veszélyeire hívja fel a figyelmet, többek között feltéve azt a kérdést is: Fenntartható fejlődés – kiút vagy nyugtató hadművelet?
A 2016-ban megjelent másik könyvének már a címében is ott a kérdőjel: Temetnünk kell-e Európát? Diagnózisa elég nyugtalanító, megállapítja, hogy „Az Európai Unió soha nem volt történelmi kísérlet arra, hogy ennyire eltérő mintázatokat DEMOKRATIKUS úton, s nem egy túlsúlyos nagyhatalom parancsuralmi eszközei révén legyen képes kiegyenlíteni, s a ma már kontinensek, nagyrégiók között zajló vetélkedésben helytállni. A tét óriási!” Igen, a tét valóban óriási, hiszen Európa az a demokratikus, szabad kulturális-civilizációs alakzat, ami egyfajta mintaként szolgál a világ többi része számára. Ha a klasszikus értelemben vett Európa elveszik, vele együtt eltűnik a civilizált világ is.
De azért vigasztaló gondolatot is megfogalmaz Papp Sándor a szóban forgó könyvében. Ezzel a gondolatával búcsúzunk tőle, az embertől, a tudóstól, Veszprém díszpolgárától, aki európai volt mindenestől. Egyetemisták nemzedékeinek, egy városnak adott mintát. Ezt írta: „Európa mindaddig fennáll, amíg lesznek európaiak. Első hallásra ez bizony közhelyes állítás, de ha belegondolunk, hogy európainak lenni mit jelent, akkor rájöhetünk, hogy ez rendkívül igényes, nem könnyű feladat. Az európaiság az anyag és mennyiség, a szellem és minőség, a kultúra és lelkiség egyensúlyát, arányosságát jelenti. A jövő Európája csak erre az alapra építhető fel.”
Vezető képünkön: Dr. Papp Sándor (1936–2024)