Veszprémben egy hölgy képes volt megállítani és elgondolkodtatni rohanó világunkban sok-sok polgártársunkat. Megkérdezte embertársait, számukra mi az öröm. A papírlapokra írt válaszaikból a szeretet hónapján kirakatot rendezett. A sok kockányi boldogság jókedvre derítette a belvárosi járókelőket.
Párizsig – az örömök városáig – érne azokból a boldogságról írt tanulmányokból kirakott út, amelyek az élet végső értelmét keresik. Az ember életének alapkérdését akarják megfejteni: az öröm, az egészség és a jó – Arisztotelész úgy véli, semmi sem foglalhatja el a legfőbb jó helyét, azt, amire az emberiség törekszik. Az csakis a boldogság, amit nem lehet pusztán érvekkel és cselekedetek következményeivel elérni. Ehhez olyan szokások elsajátítása szükséges, amelyek erénynek számítanak.
Lássuk be, kevesen forgatják a filozófiai műveket, sőt bonyolult világunkban nem könnyű élvezni sem a hétköznapi lét örömeit – a gyerekeket, a családot, a szomszédságot, a természetet, a sétát, a társaságot, a közös étkezéseket. Pedig bizony Magasházi Julcsi tudakozódására többnyire ilyeneket említettek.
A nagyszerű alkotóművész apró ékszerdoboznak mondható Üvegcse boltjába sokan betérnek. A szeretet hónapján vevőivel arról beszélgetett, mi az, amit szeretnek, szerettek, mi jelenti az örömet. A kérdés ugyan kicsit meghökkentette többségüket, mostanság nem erről zajlik mindennapjainkban a diskurzus, de némi gondolkodás után áradt belőlük a szó. Julcsi megkérte, jegyezzék le a gondolatukat egy kis cetlire, amelyekből Julcsi – jó ízléssel és üzleti érzékkel – szívecskét formált a kirakatüvegre.
Amikor hétköznapi, apró dolgokra tudok rácsodálkozni. Ha kisüt a nap egy borús hét után. Amikor az első hóvirágok megnyílnak, vagy látunk egy pillangót. A gyógyító szeretet. A tenger. A gyerekeim: Dana, Lulu. A legnagyobb öröm számomra a család: gyermekeim, a családom összetartása, a zene szeretete. Tánc. A fény csillanása. Sára unokám. Csend. Változatosság. A Balaton kék vizének tükröződése, ami magába rejti a változást, az állandóságot és az élet adta gyönyörűséget. Ahol mindig megtalálom önmagam, a lelkem.
Alkotás, miközben elveszik az idő jelentősége és egybeolvad múlt / jelen / jövő. Séta a kutyámmal. Az idő. Állatok. Futás. A csillagok. Szerelem. A szép boldogít. Öröm. A szivárvány. Erdő. Az önzetlenség. Élőzene hallgatása, töltődés rezgéssel. Szabadság. Humor. Élet. Kedvesség. Művészet. Férfias egyszerűség. Boldogság, amikor szerelemre és mindenkire jut idő. Szépség, harmónia, barokk zene. A kölcsönös tiszteletadás. Nyugalom. Tavasz. Hiánytalan fogsor. Közös nevetés, együtt töltött idő. Társasjátékozás. Remény. Az üvegékszereim. Hópihe. Balázs.
Sokan megálltak olvasgatni, mosolyogni. Megörökítettük önöknek, hogy ne szakadjon meg az öröm hónapja: március 20-át jelölte meg az ENSZ a boldogság nemzetközi napjának. Azt mondom, szerezzünk mi magunknak és embertársainknak örömet.
Vezető képünkön: Magasházi Julcsi Üvegcse boltjának kirakata. Fotók: Veszprém Kukac