A veszprémi vár akadálymentes megközelítésére írt ki ötletpályázatot a város önkormányzata. Hogy közérthető legyen: arról a látványliftről van szó, amiről legelőször itt tettünk említést.
Az elképzelés megvalósítása tehát új fázisába lépett, a pályázati kiírás a város hivatalos honlapján is megjelent (itt olvasható). A projekttel kapcsolatos kérdéseinket szívesen feltennénk illetékes helyeken, de rosszak a tapasztalataink. Válaszokat általában nem kapunk, vagy ha mégis, azok kimerülnek az óvatos semmitmondásban. Marad hát a szubjektív, kicsit kukacoskodó, de nem rossz szándékú megközelítés. Észrevételeinket, javaslatainkat itt és most, szabad felhasználásra bocsátjuk a pályázók rendelkezésére.
A várlift alapötlete nem rossz, vannak jól kitalált példák számos helyen. Ezeket itt mutattuk be. Hozzájuk képest mi a veszprémi valóság és mire kellene majd figyelmet fordítani? Úgy tudjuk, a tervezett lift indítóállomása a várhegy keleti oldalán, a Deák Ferenc utcában lesz (lenne), egy most üres telken a régi Lovassy egykori tornacsarnoka mellett (remélhetőleg nem a helyén!). Egy olyan ingatlanon, amit most éppen építési telekként, közel 25 millióért kínál eladásra az egyik ingatlanforgalmazó (a hirdetés itt olvasható).
A hirdetés állapota aktív, érdemes rámozdulni, nem lesz rossz befektetés. Csakhogy a Deák Ferenc utcának és az összes többinek a környéken van egy aggasztó hibája. Szűkek, kanyargósak, balesetveszélyesek és bizonyos napszakokban már most is túlterheltek. A várliftet bizonyára nagyon fogják élvezni a veszprémiek, de lássuk be, alapvetően nem az ő kedvükre épül. Turisztikai attrakciónak szánják, a turisták pedig autókon és buszokon szokták megközelíteni az ilyen helyeket. Hogyan fog a remélt autóáradat meg az otromba nagy buszok tömege ezeken a szűk utcácskákon közlekedni? Hol fognak parkolni? A Kutas téri parkoló már most is megtelik járművekkel egy-egy melegebb hétvégi napon, más lehetőség meg nincs a környéken.
Idén nyáron épp ebben a parkolóban belefutottam egy vidám, budapesti nyugdíjas csoportba. Busszal érkeztek, kánikula volt. Megcsodálták a parkoló mellett félbehagyott betonbunkerszerű építményszörnyet, majd azt tudakolták, hol ihatnának egy kávét, hol intézhetnék el a folyó ügyeiket. A Historia sörkertet ajánlottam nekik, ami nincs túl messze és az egyetlen a környéken, amióta a Malom borozó sokadszorra is bezárt. Ezen kissé elcsodálkoztak, mivel úgy tudták, hogy a város egyik történelmi negyedébe érkeztek. Ha meglesz a várlift, ez így nem maradhat. Hangulatos kávézók, teraszok, vonzó kis üzletek kellenének, meg jó néhány nyilvános illemhely. De hova, amikor nincs szabad terület? A környék jelenleg kihalt, a gyönyörű Szerelem-sziget az egyetlen látnivaló. Na jó, tegyük fel, elindul a várlift a semmiből és megérkezik…, hova is? Egy másik semmibe.
Valahol a régi Lovassy épületében (mellett?) lesz a fogadó állomás, de mint nemrég hírül adtuk, az elhagyott gimnázium épületébe a regionális közigazgatási és munkaügyi bíróság fog beköltözni. A visongva érkező gyerekcsoportok, továbbá az idősek, a gyerekes családok, a külföldi turisták és remélhetőleg a mozgássérültek is, mind itt fognak kiszállni a liftből. „Kizsilipelésüket” ügyesen kell majd megoldani, hogy jókedvűen indulhassanak el felfedezni a várnegyed csodáit, a múzeumok, kiállítóhelyek sokaságát. És mit is még? Semmi mást. A veszprémi vár lenyűgöző, egyedi, de élettelen, és hangulattalan. Az Óváros tér adottságai is kihasználatlanok, a Rákóczi utcában meg alig néhány kis üzlet küzd már csak az életben maradásért.
Szent István és Gizella szobrától a Mackó cukrászdáig, ez lenne Veszprém szíve, a rossz emlékű Pap János ténykedése után ennyi maradt nekünk. De sajnos, ez a szív nem dobog, és ezen a leglátványosabb látványlift se fog segíteni. Muszáj, hogy szülessen egy teljesen új, életet pezsdítő koncepció, különben a várlift nem lesz más, mint pár elköltött milliárd meg egy – amint a pályázati kiírásban elég szerencsétlenül megfogalmazódott – attraktív emelőberendezéssel megvalósítandó akadálymentes közlekedési eszköz.
