Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk a ma kilencvenéves Csányi Vilmos etológusnak, írónak!
Csányi Vilmos a feleségével, Évával pár évig Balatonalmádiban élt. Akkor volt alkalmunk interjúzni vele.
A születésnapja alkalmából ebből a beszélgetésből idézünk.
„– Miért nem tanul az ember, az emberiség a saját hibáiból? Miért olyan aktuálisak Shakespeare művei a mai napig?
– Azért, mert van emberi természet, amelyet a kultúra némileg változtat, de nem tud visszafordítani, eltörölni, valami mást tenni a helyébe: az ember közösségekben gondolkodik, szövetségben, ellen-szövetségben, ármányban, barátságban, szeretetben, gyűlöletben. Ez az emberi természet része, és minden társadalomban megjelenik különböző formákban. A Shakespeare-drámák ezekkel az alaptulajdonságokkal foglalkoznak. Azért olyan sikeresek, mert minden kor ráismer a saját problémáira, és minden kornak a saját problémái az emberi, etikai adottságok, az emberi természet és az adott kultúra ütközése vagy interakciója. A mai világban a közösségek szétesnek, és mindenki úgy gondolkodik, mintha ő egy egyszemélyes közösség lenne, tehát hajlandó szövetségeket kötni, de csak érdekből, elviselni másokat, de igazából úgy gondolja, hogy ő van a világ központjában, és nem csatlakozik közösséghez, nem fogadja el egy közösség kultúráját, szokásait, hiedelemrendszerét. Mindenki igyekszik a saját világát megtartani, és ez belefér az emberi természetbe, ezt is lehet vele csinálni, de hát ez egy olyan ellentmondás, hogy elveszítjük az igazi együttműködés, az önfeláldozás, a hűség dolgait, ami nagy kár. A függetlenséget, szabadságot kapjuk helyette, ez is fontos. Mindig valamit leadunk, és valami mást meg elvesztünk. Az emberiség pedig egy másik rendszer, amit nem ismerünk.
[…]
– Rudolf Péter mondta egy interjúban az 1945 című filmmel kapcsolatban: »Az ember abban reménykedik, hogy mindig, amikor születik egy remekmű, valaki ír egy verset, novellát, forgat egy felkavaró filmet, akkor annak hatására egy kicsit talán javul a morális statisztika. Jobbá leszünk… Mindenesetre én próbálok hinni abban, hogy mindenféle művészeti tevékenység javít az emberiség morális állapotán.« Mit mond erről az etológus?
– Az etológus nem így gondolja. A morál nagyon fontos, de az etológia csak arra tud választ adni, hogy hogyan keletkezik a morál. Minden kultúrában rengeteg szabály, előírás, törvény működik. Az ember nagyjából ezek szerint viselkedik. Ha nem ismer minden szabályt, törvényt, akkor vannak szakemberek, például bírók, ügyvédek, akik segítenek. Aztán vannak az életnek olyan esetei, amelyekre nincs törvény. Azt, hogy az unokahúgomat nem kell egy zsíros állásba helyezni, ha politikus vagyok, nem szabályozza külön törvény, de az ember tudja, hogy ez egy szemétség, és ilyet nem csinál. De ezt csak akkor tudja, ha egy stabil társadalomban él, ahol a szabályok és a törvények hosszú ideje változatlanok. Ebben a helyzetben kifejlődik egy olyan érzék, hogy tudjuk, ha lenne törvény, akkor az ebben az esetben mit mondana. Ezt hívjuk erkölcsnek. A morális szabályok nem írottak, és nem feltétlenül levezethetők a törvényekből, de a rendszernek ez egy lényeges része. Egy olyan társadalomban, ahol harminc éven belül már a harmadik rendszer jön létre, nem alakulhat ki ilyen, mert ami erkölcsös volt előtte, az aztán erkölcstelen lett, és fordítva, összevissza van minden. Nem lehet elvárni az emberektől, hogy a saját érdekeiken kívül valami olyat is tegyenek, ami az érdekeik ellen szól és amit azért tesznek, mert a rendszer egésze egy stabil, jól működő dolog. Lesz morál, igen, ha majd stabilizálódnak a törvények. Aki állandóan változtatgatja a törvényeket, néha egyik napról a másikra, az a legnagyobb ellenfele a morál kialakulásának, mert morál csak akkor van, ha van mire támaszkodni. Ez nem egy olyan dolog, ami az emberrel vele születik, hanem a kultúra jelensége.”
Csányi Vilmos és Géczi János beszélgetőkönyvének bemutatójáról itt írtunk.
Itt egy korábbi almádi születésnapi beszélgetésről tudósítottunk.
Tavalyelőtt Csányi Vilmos nyitotta meg a könyvheti ünnepségsorozatot Veszprémben.
Szintén tavalyelőtt Tudományról szabadon címmel az MTA VEAB Kulturális Egyesülete szervezett beszélgetéssorozatot, amelynek egyik meghívottja Csányi Vilmos volt.
A 24.hu újságírójának, Nagy Józsefnek a friss életút-interjújának első része ezen a linken olvasható (sajnos, csak egy része, mert a teljes interjúhoz csak az előfizetők férnek hozzá). Ebből is idézünk:
„Az élet már csak olyan, hogy idővel abbamarad. Én se húzom túl sokáig, el tudom engedni az életet, és el tudom engedni az elmenőket. Igazából mindent el tudok engedni.”
„Tudok váltani, hozzászoktam, hogy minden változik. Nem kötődöm halálosan semmihez, senkihez… Nem azt mondom, hogy nem szeretek, dehogy, nagyon is szeretek, sokakkal összejárok, csodálatos emberi kapcsolataim vannak, de szembenézek azzal, hogy egyszer mindenki elmegy. A hozzám egészen közelállók is. Én is elmegyek. Vagyis minden kapcsolat átmeneti. Minden átmeneti.”
A vezető kép még Almádiban készült Csányi Vilmosról. Janka kutya azóta eltávozott az örök vadászmezőkre. Fotó: Veszprém Kukac archív
