A jobb sorsra érdemes Mi-24D harci helikopter már öt esztendeje vár arra, hogy mementóként végre helyet kapjon Veszprémben, a városnak bármely erre a célra megfelelő pontján.
A hadrendből kivont jármű sorsa egybefonódik a szentkirályszabadjai reptér bezárásával és a 87. Bakony Harci Helikopter Ezred megszűnésével.
A városlakók aligha emlékeznek rá pontosan, de Simon-Jójárt Sándor János az ezred nyugállományú parancsnoka annál is inkább, hiszen az alakulata számára 2004. december 15. sorsdöntő dátum volt. Költséges és egyben elkeserítő hercehurcaként emlékezik a közel két évtizede történtekre.
– A politikai döntés megszületett, s bár a katonáknak volt véleményük, ellentmondásnak sem akkor, sem mostanában nincs helye. A személyi állomány és a technikai eszközök részben Szolnokra, a 86. Szolnok Helikopter Ezred bázisára, részben a pápai bázisreptérre kerültek. A helikopter kiképzett vezetői, a műszaki és kiszolgálóállomány többnyire szolgálati, illetve korkedvezményes nyugállományba vonult – közli higgadtan a tényeket, és máris rátérhettünk a veszprémieknek ígért műtárgy sorsára, a volt ezred felújított és kiglancolt harci helikopterére.
– Az elmúlt közel két évtizedben minden alkalmat kihasználtam, hogy szembesítsem a város vezetőit azzal, milyen nagy becsben tartották az emberek az ezredet, amely a csapatzászlaját Veszprém városától kapta. Bármi történt az országban vagy a városban, ha kellettek a helikopterek és a mi erőnk/egészségünk, mindenütt ott voltunk – szögezi le az ezredes.
– Öt évvel ezelőtt közmegegyezéssel született a gondolat, hogy mementóként egy harci helikoptert helyezzünk el a város területén. A kecskeméti reptér javítóüzemi bázisán tökéletesen kikozmetikázták, újjávarázsolták, olyan állapotba hozták, hogy megfelelő talapzattal elhelyezhető legyen a már önmagában látványos műtárgy. Természetesen hatástalanították, a fedélzeti berendezést és fegyverzetet eltávolították, de a teherviselő elemek megmaradtak, így tökéletesen megfelel a kiállítás követelményeinek.
Fotó: Simon-Jójárt Sándor János
A szentkirályszabadjai ezredre és az ott szolgálatot teljesített műszaki és kiszolgáló állományra emlékező mementó helyét eredetileg az észak–keleti körforgalomban helyezték volna el. A helikopter orrával az egykori repülőtér felé nézett volna, kissé bedöntve úgy állt volna az alapzaton, mintha éppen visszatérőben volna feladatáról repülőterére. Akkoriban úgy tervezték, hogy az emlékművet december elsején, a megszűnt alakulat jogelődje megalakulásának hatvanéves évfordulóján felavatják. De nem így történt.
A körforgalomba nem volt elhelyezhető a nagyfeszültségű vezeték miatt. Utána szó volt arról, hogy a 8-as felől megközelíthető úgynevezett geleméri elágazásnál el lehetett volna helyezni, de közlekedésbiztonsági okokból erre egyértelműen nincs lehetőség. Azóta tart a tűnődés, vajon hova lehetne kiállítani, és időnként a közgyűléseken is ezt firtatják a képviselők.
– A gép öt esztendeje van szállítható állapotban. Öt éve felmerült, hogy méltó emléket állíthatna nekünk, a szívünk háromszor gyorsabban verne, amikor lelassítva lépteinket mellette járnánk. Örömünkben talán még a szemünk is könnybe lábadna a szinte lebegőnek tűnő gép láttán, mert ez volt az életünk. Kifenve, csillogva, villogva, talán megvilágítva is azt mondaná a világnak, hogy itt voltunk!
Az Mi-24D helikopterünk ma is Kecskeméten várja a szállítást. Mondtam a parancsnoknak, a lelkemen viselem a Mi-24D sorsát, addig tartsa ott, míg nem szólok neki.
Vezető képünkön: Az Mi-24D harci helikopter és Simon-Jójárt Sándor János