Veszprém újból megtelik jókedvű diákok vonulásával. Május, ballagás, közös búcsúk a nagy megmérettetés előtt. A hálás tanítványok zenés elköszönései a hagyományok őrzését igazolják. A szerenád – némiképp átalakulva, de – a héten sok-sok középiskolai tanár ablaka alatt felcsendült.

A szerenádhoz évtizedek sora csatolt mélabús tartalmat, eredetileg az olasz nyelvben felderít, felvidít értelemben használták, vidám dallamok előadását jelentette. Egyes nyelvészek úgy magyarázzák hétköznapi használatát, hogy annak az eredeti jelentése, a „derült idő; nyugalmas éjszaka” kapcsolódott hozzá, míg mások a „sera” este jelentést is társítják. Szóval az „éjjeli zene, muzsika” jelentéskialakulásában a „sera” (est) szó is közrejátszott az értelmezésben, ami állítólag utalás arra, hogy a derült, nyugalmas éjszakai idő kedvez a szabadtéren való esti, éjjeli zenélésnek.

A búcsúzó, hálás tanítványok többsége persze nem a szerenád kifejezés eredetén töri a fejét, amikor osztálytásaival útnak indulnak, hogy megörvendeztessék kedvenc tanáraikat. Ma már a meglepetést is a praktikum váltotta fel, előre egyeztetik, körülbelül mikor érkeznek. Egy-egy lakótelepi ház alá osonni romantikus ugyan, azonban az ablakokból olykor a dühös szomszédok dörgedelmei hallatszottak a felvert kisgyerekek sírása miatt.

A ballagási hagyományok továbbvitele fontos a Vetési-gimnázium végzős „c” osztálya szerint is. A búcsúzkodó hét első napján az Ördögárok utcában énekeltek – franciául. A diákok szerint ez duplán indokolt: a társaság francia tagozatra járt, aki pedig a második emeletről hallgatta tanítványait, franciára és földrajzra (természetesen franciául) tanította őket. Láthatóan a földön és az emeleten is örömmel figyeltek egymásra, a találkozás élménynek tűnt mindkét oldalon. Még sütött a nap, így Nyerges Katalinnak nehéz lett volna „történelmi” gyertyafénnyel megköszönni a szerenádot, de a szeretett hangján köszönte meg.

A szerenád mostanság is a tanároktól való elköszönést jelképezi még akkor is, ha több helyütt átalakulóban van. Sok a vidékről utazó diák és legalább annyi a tanár – nem könnyű megszervezni az esti búcsút. Van, ahol a tanári kar az aulában hallgatja meg az összes végzőst az utolsó tanítási hét valamelyik napján. Másként emlékeznek meg az iskolában töltött időkről, de mégis együtt idézik fel az eltelt éveket.

Fotók: a szerző