Nehéz megmondani, melyik az a beszédtéma, ami leginkább foglalkoztatja napjainkban a közvéleményt, de az állatvédelem ügye biztosan ilyen. Veszprém nem tartozik a problémás területek közé, de a megye térképén vannak sötét foltok. Itt él Ovádi Péter, az állatvédelemért felelős kormánybiztos és a városban nyílt meg nemrég az ország talán legkorszerűbb menhelye, a PUMI Veszprémi Állatvédelmi Kompetencia Központ.
Országos szinten egyre több a kóbor vagy rosszul tartott állat, a gazdák többsége nem ivartalaníttat. A felelőtlenségük miatt megszülető szaporulaton túl lelketlen szaporítók növelik ezerszámra – sokszor horrorisztikus körülmények között – a senkinek sem kellő jószágok számát. Állatelhagyás, bántalmazás, éheztetés, viadaloztatás, zsákban kidobott kölykök, erdőben kikötözött kutyák… Az önsétáltatókkal, az udvarról kiszökőkkel is baj van, hiszen balesetet okozhatnak, emberre, állatra veszélyesek lehetnek. Mindez a szemünk előtt történik, és hiába az állatvédelmi törvény, az önkormányzatok nem állnak a helyzet magaslatán. A szabályok pedig mit sem érnek, ha azokat félvállról kezelik, ha a lakossági bejelentések közönybe ütköznek, ha a legkirívóbb cselekményeket is meg lehet úszni dorgálással, elkobzással, nevetséges pénzbüntetéssel.
Civilek cipelik a hátukon
Az állatmentők és a menhelyek roskadoznak az önként vállalt teher alatt. Ma Magyarországon az állatmentés gyakorlatilag civil önkéntesekre és civil egyesületekre, alapítványokra hárul. Az önkormányzatok az ebrendészeti (gyepmesteri) feladatokra is civil szervezetekkel kötnek szerződést. Hogy mindez mit jelent? Civil emberek indulnak befogni, kimenteni a bajba jutott állatokat lakossági kérés vagy a közösségi fórumokon megjelenő jelzések alapján. Hóban, sárban, tűző napsütésben autóznak kilométereket leamortizálódott járműveken, majd keresnek ugyancsak civil ideiglenes befogadókat, átvevő szervezetet, ha az elhelyezést maguk nem tudják megoldani. A kóbor kutyák számát már évekkel ezelőtt is háromszázezerre becsülték Magyarországon és ezek az állatok szinte kivétel nélkül ivarosak, oltatlanok, azonosító chipjük nincs.
A mentett állatok általában legyengültek, sérültek, betegek és tele vannak élősködővel. Meleg helyre, minőségi táplálékra, állatorvosi kezelésre, műtétre, utógondozásra, oltásokra, chipre, szocializációra van szükségük. Mindez vagyonokba kerül. A civil állatvédők ezeket a kiadásokat leginkább adományokból és a nekik felajánlott adó egy százalékokból igyekeznek fedezni, változó sikerrel. Jó esetben kapnak valamennyi önkormányzati támogatást, de ez mind kevés. Néhány százmilliót egy 2021-es döntés alapján központi forrásból is kiosztottak a támogatásra pályázó menhelyek, ebrendészeti telepek és az ötezernél kevesebb lelket számláló települések között, ám ez – bár jelzi, hogy valami elindult – a tűzoltásra se nagyon volt elég.
Az 1998. évi állatvédelmi törvényt többször módosították, szigorították és állatvédelmi kormánybiztost neveztek ki Ovádi Péter személyében. Részvételével hamarosan megyei szintű egyeztetést tartottak Veszprémben a hatóságok képviselői és a megyében működő állatmentő civil szervezetek. Ott is elhangzott, hogy az állatvédők, a rendőrség és az önkormányzatok, jegyzők együttműködése nélkül az egyre súlyosbodó helyzet kezelhetetlenné válik. Túl sok idő nem telt el azóta, látványos előrelépés sem történt.
Az állatvédelem nyomorúsága
A megyében tudomásunk szerint Ajkán, Balatonfüreden, Pápán, Tapolcán és Várpalotán van bejegyezve civil állatvédelmi szervezet. Sümeg és Devecser térségében a Meggyeserdei Menedék menti a bajban lévő állatokat. Vezetőjüket, Minárcsik Sanyit pár napja az Év Emberének választották a Veszprém vármegyei napilap olvasói. Van, aki az otthonában, Szápáron tart fenn magánmenhelyet és mindenképpen meg kell említenünk a Fehér Holló Vadmentő Alapítványt is.
Veszprémben több állatvédő szervezet is be van jegyezve. Az Ultimátum Állatvédelmi Alapítvány körül az utóbbi időben sok a zűrzavar, a jövőjük bizonytalan. A Vackoló Állatvédő Egyesület és az Állatvédő Egyesület Veszprém a mentett, talált, leadott, gyakran a keleti országrészből átvett kutyusok és cicák menhelyeként működik. Az Olt-Alom Állatvédő Egyesület az önkormányzattal szerződve látja el Veszprémben az ebrendészeti feladatokat, így az ebrendészeti (régebben: gyepmesteri) telep is hozzájuk tartozik. A tavaly év végén megnyílt PUMI pedig nem csak menhely, de oktatási központ is, ahol a felelős állattartás alapjaival ismerkedhet a most felnövő generáció.
A felsoroltak közül portálunk az Állatvédő Egyesület Veszprém és a PUMI tevékenységét ismeri közelebbről. Előbbi történetében ott sűrűsödik a hazai állatvédelem minden nyomorúsága. Pont hat évvel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy 25 év (!) után végre megvalósulhat egy álom, megkezdődhet (!) az egyesület új menhelyének építése. Sok víz lefolyt azóta a veszprémi Séden, de híreink szerint az átadásra már csak március végéig kell várni. A látványosabb haladás sokáig vállalkozók és magánszemélyek önkéntes munka- és anyagfelajánlásának volt köszönhető, aztán az önkormányzat is lépett egy nagyot és 6,35 millióval megtámogatta a kötelezően előírt tűzivíz tároló telepítését. Néha egészen megható segítség is akad, például hagyaték formájában. Ahhoz, hogy a menhely végre kulturált körülmények közé kerülhessen a mostani „szegényházból”, szerkesztőségünk is igyekezett hozzájárulni.
2022 adventjén egy héten át tartó jótékonysági adománygyűjtést szerveztünk, akciónkhoz a menhely nyolc „kutyaarca” is csatlakozott. Nagy volt a boldogság, amikor Sigmond Istvánnal, az Otthont az Állatoknak Alapítvány elnökével összeszámoltuk a gyűjtődobozok tartalmát. Sok jóérzésű veszprémi polgárnak köszönhetően több mint hétszázezer forinttal tudtunk hozzájárulni az állatotthon megvalósulásához.
A pokol tornácáról mentve
Ami az Állatvédő Egyesület Veszprémnek 30 év alatt se jött össze, a PUMI-nak 500 milliós kormánytámogatással hamar sikerült. A veszprémi kompetenciaközpont létrehozását 2020 novemberében jelentették be. 2022 februárjában tették le a zöldmezős beruházás alapkövét, majd 2023 végén át is adták a létesítményt. A kormány, az önkormányzat és a Kittenberger Vadaspark összefogásával megvalósult pilotprojekt – mind a célkitűzéseit, mind a körülményeket tekintve – jelenleg egyedüliként képviseli az országban az állatvédelem 21. századi szemléletét. Működtetője a PUMI Veszprémi Állatmenhely Alapítvány, amelynek kuratóriumában a veszprémi közélet ismert és neves személyiségei foglalnak helyet.
A kompetenciaközpontban, ahol ötven kutya és harminchat cica elhelyezésére van lehetőség, ottjártunkkor 28 kutyus és 10 cica volt. Épp előttünk érkezett a pokol tornácáról kimentett, két év körüli Nesquick, akit a tulajdonosai viadaloztatásra szántak. Vannak a mentettjeik között a gazdáik halála után árván maradtak, másokat leadtak, akárcsak egy megunt göncöt vagy kitettek valahol az erdőszélen. Mint Mázlit, a testvéreivel együtt. Neki különös szerencséje volt, mert jött Váradi Viktória és belészeretett. A fiatal lány régóta jár menhelyi kutyákat sétáltatni a szabadidejében, de saját kutyája még nem volt.
Czink Vivientől, a menhely ügyvezetőjétől megtudtuk, hogy mostanáig már öt kutyát és egy cicát sikerült gazdásítaniuk. Az állatokat a veszprémi és a füredi ebrendészeti telepről veszik át, miután ott lejárt a karanténidejük. Vivien minden napját a menhelyen tölti, három gondozóval együtt látják el a teendőket: etetés, kennelek takarítása, lemozgatás, gyógyszerelés, sérülések kezelése.
Szerveztek már oktatási programot is, a balatonfűzfői általános iskola másodikosait fogadták. A középiskolások teljesíthetik náluk az 50 órás közösségi szolgálatukat, de önkéntesnek is bármikor lehet náluk jelentkezni. Szerencsére mostanra már több mint negyven állatbarát jár hozzájuk rendszeresen, ők viszik hosszabb sétákra a kutyákat.
Országosan nem az jellemző, amit a veszprémi PUMI menhelyen láthatunk. Az állatvédőknek igazuk van. Fontos, hogy a gyerekeink megismerjék, mit is jelent a felelős állattartás, de a mai felelőtlenek keltette összes problémát most kellene sokkal hatékonyabban kezelni.
Javaslataik közül a legfontosabbak: kötelezővé tenni a kedvtelésből tartott társállatok ivartalanítását, szigorúan ellenőrizni a regisztrációjukat, komolyan venni az ebnyilvántartást, bevezetni az ebadót. Az önkormányzatok jegyzőit számonkérni, ha nem járnak el hivatalból a felelőtlen gazdákkal szemben, az állatelhagyókat, az állatkínzókat és a szaporítókat tényleges börtönbüntetéssel sújtani. Lajstromba venni a civil állatmenhelyeket, az alkalmatlanokat kiszűrni, a többieket akkreditálni és folyamatosan ellenőrzés mellett központi támogatásban részesíteni, hogy létezni és fejlődni tudjanak. Kedvezményt adni a menhelyi kutyákat ivartalanító, gyógyító állatorvosoknak és keményen szankcionálni minden visszaélést, különös tekintettel a hamis állategészségügyi kiskönyvek, állatútlevelek kiállítására.
Az örökbefogadás nagy felelősség
De addig is, amíg ez az utópisztikus világ elkövetkezik, mi hogyan könnyíthetünk a menhelyek terhein? Aki teheti, adakozzon, ajánlja fel az adója egy százalékát. Vállaljon önkéntes munkát, legyen visszatérő kutyasétáltató, ideiglenes gazda. Ha pedig saját kutyát szeretne, fontolja meg jól! Vegye számba a lehetőségeit és az életkörülményeit, mert kutyát tartani minden áldott nap kötelességgel és nem kevés kiadással is jár hosszú-hosszú éveken keresztül. És ha arra jutott, hogy ezzel a jól átgondolt felelősséggel tud magához venni egy érző lelket, semmiképp se szaporítótól vásároljon, inkább fogadjon örökbe! A menhelyek tele vannak szebbnél szebb, okos, kedves, szeretetre, családra vágyó négylábúakkal. Higgyük el azoknak, akik már megtapasztalták, hogy a menhelyi kutyáknál hálásabb társ aligha akad a földön.
Vezető kép: maison-facile.com, többi fotó: Veszprém-kukac
