Drága, szép madaraink, hát megjöttetek! Most már biztos, benépesült Veszprémben az Árpád utcai gólyafészek!

Tavaly már március utolsó hetében párban csodálhattuk a volt Tapó fogadó előtti gólyafészek gyönyörű madarait, így mostanra nagy volt az izgalom és az aggódás. Hol késlekednek, jönnek-e egyáltalán? Több jelzést kaptunk az elmúlt pár hétben, hogy hurrá, itt vannak. Volt, aki a fészekben, más a közeli kandeláber tetején, magam a fészek körül keringve figyeltünk meg egy-egy példányt, aztán újra csak a csönd. Fészekkeresők vagy átutazók lehettek, akik kis időre megpihentek nálunk.

Tegnap reggel Ibolya hívott izgatottan: megjött a gólyánk! Nem mertem elhinni, féltem az újabb csalódástól, ezért a nap folyamán többször is elnéztem arra. És igen, a gólya ott volt, otthonosan rendezkedett. Hívtam Andreát, aki a gólyafészek életét évek óta figyeli és csodálatos fotókkal dokumentálja. Ma el is küldte az első képet, íme. Nem egy, hanem két gólyáról! Lehet, hogy a tegnap esti örömteli kelepelés, ami az udvarunkig hallatszott, a párja érkezésének szólt?

Nem tudjuk, kik ők. Vajon a tavalyi, megözvegyült kis tojónk érkezett vissza, akinek a párját a nyolcas úton elütötték? A veszprémi gólyások bizonyára emlékeznek, milyen megható volt, ahogy végül egyedül, de hősiesen felnevelte és útjára bocsátotta a három fiókáját. Most pedig, az idei költési szezonban egy új társsal alapít családot? Vagy ő nem élte túl a hosszú, idén különösen viszontagságos hazautat és a képeken látható szépségek új fészekfoglalók? A lényeg, hogy itt vannak! Megkésve, lesoványodva és csapzottan, átverekedve magukat sok ezer kilométeren és a nyakukba szakadt extrém  balkáni havazáson, túlélve a súlyos élelemhiányt, megküzdve az életért, a faj fennmaradásáért.

Isten hozott benneteket itthon, drága, szép madaraink!

Fotó: Szeghalmi Andrea