Ha a rock and rollnak nem ez lenne a neve, akkor Chuck Berrynek mondanánk – ez a kijelentés John Lennontól származik, és nagyjából mindent elárul arról, ki is volt a modern zene történetében az 1926-ban született és idén tavasszal, 90 esztendős korában elhunyt muzsikus.
Zenével, sztorikkal emlékeztek rá az Utas és holdvilág antikváriumban, amelynek tulajdonosáról, Molnár Sándorról köztudott, hogy a rockzene iránti rajongását a szíve csücskében hordozza. A beszélgetést Varga Róbert újságíró vezette. Tóth István előadóművész egy igazán meggyőző Johnny B. Goode -dal indított Gfellner Attila és Simon Csaba zenészek társaságában.
Chuck Berryt minden azóta felnőtt rockzenész a rock and roll atyjának tekinti. Fenyvesi Ottó költő, képzőművész, az emlékest meghívott vendége szerint olyan szerző volt, aki vitathatatlanul az első lecke a rocktörténelemben. Zenéje féktelen örömzene, és – ahogy a többiek tovább árnyalták az elhangzottakat – a muzsikusokat, de a közönséget is határtalan szabadságérzéssel tölti el. Olyan belső energiák csatornáit nyitja meg, amelyekről magunk se tudunk, és pirotechnika nélkül is felrobbantja a színpadot. Chuck Berry összeférhetetlen, ám rendkívüli kisugárzású figura volt, többször került összeütközésbe a törvénnyel, és pechjére akkor is épp börtönben ült, amikor dalaival a legnagyobb sikereket aratta az amerikai slágerlistákon.
Az est hangulatát megalapozó Johnny B. Goode egy részletét a Voyager 2 űrszonda is magával vitte egy arannyal futtatott réz hanglemezen. Egyszer talán meghallgatják majd a földönkívüliek, és megéreznek valamit az ötvenes évek amerikai fiataljainak életérzéséből, lázadó útkereséséből – egy olyan korból, amikor ritmusban és szövegben is új zenei stílus született.
